22:00 körül Chat & Cam!
Történt az, hogy a mai napon elmaradt a 6. óránk, de mivel 7-8. órában van még óránk, ezért elmentünk a benzinkútra cigit, csokit és inni venni.
De mivel Én megéheztem ezért mondtam, hogy gyerünk be a Tescoba ami ott van tőle 100m-re.
Milán és Tamás kint maradtak, Zsolt és Én mentünk be.
Elindultunk a péksütemények felé, útba ejtve a chips részleget
Ahol felmarkoltunk még 2 Takot és 1 üveg szószt hozzá. Én vettem 2 fánkot és 1 üveg ásványvizet is felcsaptunk még. Pénzártnál fizetés után elindultunk kifele, ahol még a kasszák után van az a bizonyos ellenőrző kapu.
Bámészkodva szoktam nézni, amikor elkezd valakinél csipogni. Gondoltam Én, hogy velem ez úgyse fordul elő, sosem loptam még. Szóval nyugodtan átlépve ezt a kaput a fülünket megcsapta a sípoló hang. Nem lettem sem ideges, sem zavart, mivel tudtam, hogy semmit nem tettünk el.
Jött a biztonsági őr: „ xy az operátornak itt vagyok a kapunál!” Nos kezdett kellemetlen lenni a szituáció, mert erre az emberek is egyre jobban felfigyeltek. Belenézett a szatyorba, a blokkot átadtam, mivel mindig elhozom és ellenőrzöm. A csomag rendben volt, belógatta a kapu elé, nem sípolt. Hoppá!
„Mennyetek át egyesével a kapun!” – Jött a reakciója az Őrnek. Én indultam elsőnek, egy kis félelem volt bennem. Végig néztem a kis piros lámpát, hogy felvillan –e amikor átlépem. Nem, nem villant fel, bumm leesett a kő a szívemről, bár tudtam, hogy nem szabad felvillannia, de a félelem…
Jött Zsolt. Elindul…sííííííííp.
„A gond a gyereknél van, nem a csomagnál” szólt a Biztonsági őr az Operátornak.
Mi reflexből azt hittük, hogy a csoki papír vagy a rágó vagy a cigis doboz miatt sípolt, mondtuk is,hogy nem itt vettük de a biztonsági őr megkért, hogy fáradjunk vele. Tehát még egyszer átléptük a kaput.
A sokadik sípolásra természetesen mindenki minket nézett. Gáz volt, úgy vezettek minket, mint a tolvajokat. Bementünk a biztonsági szolgálat szobájába, ott 1 kis szobába kellett bemennie a Zsoltinak. Kipakolt a zsebéből, levette a kabátot, ekkor egy kézi detektorral kezdte el az őr vizsgálni.
Előröl semmi, megfordult és ott csipogott, a nyakánál. Elkezdtem gondolkozni, hogy beletettem volna valamit a kapucnijába? De mondom nem, hát arra emlékeznék. Zsolt egyből belenyúlt nincs benne semmi. Megkérték, hogy vegye le, átadta az őrnek. Az elkezdte megint a detektorral vizsgálni, SÍÍÍÍP.
Belenyúl a pulcsiba belülről. Hát nem egy ott ragadt mágneses címke? Megkérdezték mikor és hol vette a pulcsit? Zsolt mondta, hogy Bp.-n és vasárnap. Ekkor megnyugodtunk. Egy Everlast pulcsi volt, ilyet szerencsére nem kapni a Tescoba, így a sok „elnézést kérünk” közepette elengedtek minket.
Bár már mindegy volt, mert akkor is figyeltek minket az emberek, amikor kimentünk. Gáz volt.
Nem haragszunk a biztonsági őrre, mert ez a dolga. Miután Milánékat összeszedtük elmeséltük nekik mi történt…majd röhögtünk egy csomót ezen az egészen, jó story volt azt hiszem.